Pannonhalmi legendák, érdekességek

Mesélő téglák

Az Écs és Pannonhalma dombjai között húzódó völgyben egy római hadiút haladt végig. Erről mesélnek az itt talált, úgynevezett bélyeges téglák. A bélyeg feliratok alapján tudható, hogy az I. segédlégióhoz tartozó csapatok teljesítettek itt őrszolgálatot. Ilyen például a LEG I AD P F felirat.

A mai Pannonhalmát környező erdők, mezők is egykori lakhelyek emlékét rejtik: Ravazd irányában, az egykori Packalló völgyben egy villakomplexum téglamaradványai is előkerültek a római korból: különböző méretű faltéglák, égetett cserepek. Az itt talált emlékek alapján egy légiós veterán lehetett a tulajdonosa a gazdasági központnak.

A téglafeliratok nem csak a római korról mesélnek, az apátsági építkezések, átépítések során számos feliratos tégla került elő, így azonosítható, mely korból származnak. Az egyik leghíresebb, apátsági égetőben készült tégla a PAX feliratú.

A legrégebbről előkerült PAX feliratú tégla 1535-ből származik, mely Tolnai Máté főapát síremlékéből került elő. Őt tekintjük az első magyar főapátnak (az ő apátsága idején vált a monostor főapátsággá.)

A téglaégetés írásos történetéből részleteket is megtudhatunk az egykor itt élt emberek életéről. Szomorú esetet ír le egy 1837. augusztus 6-i feljegyzés: az urasági (értsd. főapáti) szakács fia kiment a téglavető házhoz fürdeni, és belefulladt a tóba.

És a téglák nyomán még ezernyi dolgot mesélhetnénk…

Jeles TÉGLÁK, jeles emlékeink 53-61.oldal, Albert Zsolt gyűjtése alapján

 

Az okos szamár története

Pannonhalma apátságában sokáig nem volt víz. Még az 1820-30-as években is szamárkaravánok hordták fel a vizet a várba, a jelenlegi Fő tér végén levő csigás kútból. Történt ebben az időben, hogy az egyik szamár kifigyelte: lent a kútnál mindig egy csoportba terelték azokat a szamarakat, amelyeknek a puttonyát már megtöltötték. Így az okos szamár szép csendben mindig átballaggott a teli puttonyosok csoportjába üres puttonyával és teher nélkül mászta meg a meredek utat felfelé.

Fent az apátságban aztán szintén gondoskodott róla, hogy ne derüljön ki a turpisság. A puttonyok kiürítése szintén csoportonként történt, az üres puttonyos szamarakat elkülönítették a többiektől. A furfangos szamár, amikor a két csoport körülbelül egyforma lett, óvatosan átoldalgott a már kiürített puttonyosok csoportjába. Annyira ügyes volt, hogy a hajtók csak akkor vették észre a turpisságot, amikor a szamár puttonya szétszáradt – lévén sosem érte víz.

Csakhamar híre ment a pannonhalmi okos szamárnak és messze földről is érkezetek megcsodálni a jelenetet. Egy alkalommal maga Kazinczy Ferenc is mulatva szemlélte az eseményt.

 

De miért járt Kazinczy Pannonhalmán és miért fontos ez Pannonhalma történetében? Olvasson tovább!
Pannonhalma neve

A dallamos hangzású Pannonhalma nevet 1965 óta viseli településünk, előtte az akkori nagyközség Győrszentmárton néven volt ismert.

A Pannonhalma név Kazinczy Ferenc és Guzmics Izidor bencés szerzetes levelezéséből vált közismertté, aki maga is lelkes nyelvújító volt. Kazinczy őt látogatta meg Pannonhalmán, amikor szemtanúja volt az okos szamár furfangjának is.

A két elnevezés sokáig élt egymás mellett, az 1960-as évekre viszont már nem csekély bonyodalmakat is okozott: Győrszentmárton község vasútállomása a Pannonhalma nevet viselte – holott akkoriban ez egy településrészt jelölt. A posta, a buszállomás neve a Győrszentmárton volt, az éttermek, vendéglátóhelyek viszont mind a Pannonhalma nevet kezdték el felvenni. A település végül úgy döntött, hogy véget vet a zavaró kettősségnek és felveszi a Pannonhalma nevet.

 

Érdekes, hogy a vasútállomás megépítése (1896) óta Pannonhalma állomás volt. Az akkori győrszentmártoni képviselő testület bizottságot küldött a főapáthoz, hogy megkérjék, segítse elő a vasútállomás nevének megváltoztatását Győrszentmártonra, vagy legalább annak felvételét a Pannonhalma elnevezés mellé. A névváltoztatás szándéka sikertelennek bizonyult, s végül 1965-ben a község vette fel a Pannonhalma nevet.