Pannonhalma – anno és ma

Pannonhalma történetéről sok minden mesél: nem csupán írásos emlékek, hanem dombjaink, erdőink, várfalaink, tégláink, hagyományaink.

Régészeti leletekből tudjuk, hogy ez a vidék már a római korban is lakott volt – erről mesélnek például a téglák is.

A mesélő téglák több helyen felbukkantak a városban, akár az itt lakók házfalaiban. A mesélő téglákról itt olvashat tovább.

 

Maga a település az apátsággal egy idős, történelmük, fejlődésük egybe fonódik, lakói az apátság szolgálatában álltak. A város igazán a tatárjárás után indult fejlődésnek, ekkor bővült az ipari tevékenység és a kereskedelem is. A fejlődés vonalának a török idők vetettek véget, az itt dúló harcok, fosztogatások miatt a város elnéptelenedett, a 16. század végtől a monostort is hol török, hol magyar katonák lakták. Az elnéptelenedett területre a török kiűzése után német és szláv lakosok érkeztek az apátság hívására, és ismét fejlődésnek indult a város. A monostorban is nagy építkezések kezdődtek az 1700-as évek második felében, az 1800-as évek elején.

Ekkor még az építkezéshez szükséges vizet a város piacterén levő kútból hordták fel, szamarak segítségével. Kivéve egy okos szamarat. Az ő furfangjáról itt olvashat bővebben.

 

Az addigi mezőváros lassan, fokozatosan átalakult, a 19. század második felére jelentős iparos- és kereskedőréteg alakul ki. Elbeszélések, feljegyzések, hagyatékok mesélnek erről a gazdag időszakról, amikor 257 iparos működött a településen. A 20. század háborúi, társadalmi átalakulásai ismét gyökeres változásokat hoztak az akkori nagyközség életében. Ebben a században kapja az addigi Győrszentmárton a Pannonhalma nevet.

A dallamos hangzású nevet Kazinczy Ferencnek köszönhetjük, aki nyelvújítóként sűrű levelezésben állt Guzmics Izidor bencés szerzetessel. Erről itt olvashat további érdekességeket.

 

Pannonhalma 1996–ban ünnepelte az apátság fennállásának 1000 éves évfordulóját, ahol II. János Pál pápa is látogatást tett. Ekkor nyilvánította az UNESCO a világörökség részévé az apátságot és környékét.

 

Településünk 2000-ben kapott városi rangot, majd kulturális programjain keresztül kistérségi központtá vált az önkormányzat, a helyi művelődési ház, civil szervezetek és egyesületek közös munkájának köszönhetően.

 

Pannonhalma részletes története az apátságba vezető erdei sétány mentén, 23 táblán olvasható, dr. Ábrahám Imre, városi helytörténész tollából.

 

Pannonhalma a németországi Engennel, a szlovákiai Alsószelivel, a svájci Murival és a Baranya megyei Pécsváraddal ápol testvérvárosi kapcsolatokat. A Bencés Apátság mellett különleges látnivalók várják az ide érkezőket: a Hefter üveggaléria, Mindenki keresztútja, apátsági major, zsinagóga, kilátótorony és lombkoranösvény, csapdaház. A város számos művészeti ág képviselőjének – színész, fazekas, festőművész, üvegművész – ad otthont.

 

A Pannonhalmát körülölelő dombok csodálatos tölgyfa és cserfa erdei a kerékpáros és bakancsos turizmus kedvelőinek kínálnak felejthetetlen élményeket. A közvetlen közelben található erdők, dombok valahol mélyen régmúlt idők emlékeit is rejtik, de néhol a fák között találkozuhatunk például egy-két kiskerti virággal is, ami lakott terület nyomát mutatja.

 

A 2020-as év nyarától új turisztikai központ, a PORTA is várja az idelátogatókat. A város főtére, éttermei, kávézói, borpincéi, panziói, megújuló vendégházai hosszabb maradásra ösztönzik vendégeinket.